Jean-François Millet
Hétfő van, így azt gondoltuk, egy témájában illő képpel lepünk meg!
A franciaországi Gruchy kis falvában, földművelő családba született Jean-François Millet önmagát mint a „parasztok festőjét" írta le. 1837-ben, a történeti festő Paul Delaroche tanítványaként megismerkedett egy másik festőnövendékkel, Théodore Rousseau-val, a későbbi barbizoni iskola egyik vezéralakjával. Ezek a művészek kitelepültek a Párizs környéki fontainebleau-i erdő szélén fekvő Barbizonba, hogy – szakítva az addigi akadémiai hagyományokkal – a természetet és a vidéki életet közvetlen megfigyelés útján ábrázolják. Millet, szimpatizálva a barbizoni festők törekvéseivel, maga is a faluba költözött 1849-ben. Míg társai közül sokan a tájképfestészetre koncentráltak, ő inkább a falusi élet jeleneteit örökítette meg, parasztokat és munkásokat ábrázolva mindennapi teendőik végzése közben.
Mai képünk megfestésének Millet 1851-ben látott neki, miután a portréfestéstől és az akadémiai aktoktól elfordulva elhatározta, hogy figyelmét teljesen a vidék naturalista ábrázolásának szenteli. Bár munkáiban az emberalakok központi jelentőségűek, Millet gyakran szándékosan általánosítva ábrázolja őket. Ahelyett, hogy egyes személyeket festene meg, célja az általános emberi sorsok, valamint az emberek és természetes környezetük mélyre nyúló kölcsönhatásának kifejezése volt. Bár a kritikusok időnként hibának rótták fel túlzottan egyszerűsítő stílusát, művei olyan méltóságot és monumentalitást sugároznak, ami által felülemelkednek ezeken a kritikákon.
Ui.: Jean-François Millet az a fajta művész volt, aki képes volt szántani a földeken egész reggel, hogy aztán délután nekiüljön festeni, majd este Shakespeare-t szavalni. Ezen a linken felfedezheted Jean-François Millet-t, a paraszt festőt!