Mary Cassatt
Egy fiatal nő egyedül ül színházi páholyában, tekintete elfordulva, mintha valami a képkereten kívülről vonná el a figyelmét. Mögötte a tükör az aranyozott erkélyek és a csillár fényének tükröződéseit szórja szét a ruhája mögött. Ha alaposan megnézzük, észrevehetjük a kontrasztot: arcát és ékszereit rendkívüli pontossággal ábrázolták, míg a körülötte lévő tömeg laza, csillogó pasztell- és gouache-ecsetvonásokba olvad. Ez egy átlagos este a Párizsi Operában, ahogyan Mary Cassatt szemével látjuk.
Cassatt 1866-ban érkezett Párizsba, és hamarosan megismerkedett Edgar Degas-val, aki meghívta, hogy az impresszionisták mellett állítson ki. Habozás nélkül igent mondott. Ahogy később visszaemlékezett, miután megszabadult a Szalon zsűrijének elvárásaitól, végre úgy érezte, hogy elkezdhet igazán művészként élni.
A színház az egyik kedvenc témájává vált. Míg Degas a fellépőket, Renoir pedig a párokat festette a páholyokban, addig Cassatt a közönségben ülő nőkre fordította figyelmét, és úgy ábrázolta őket, ahogyan egy másik nő valójában látná őket: gondolatok közepette, egy pillanatra őrizetlenül, nem pedig úgy, mintha bárki számára ki lennének állítva.
Ui.: Szeretsz művészeti cikkeket olvasni? Iratkozz fel a DailyArt Magazin hírlevelére, és kapd meg őket közvetlenül a beérkező levelek mappádba!