Bár Winifred Knights alig öt jelentős művet alkotott 25 éves karrierje során, mégis teljesen egyedi stílust tudott képviselni a két világháború közötti időszak brit művészetében. Mai képünk, amelyen a Róma és Perugia között fekvő Piediluco-tavat láthatjuk, egyike ezen kevés fennmaradt remekműnek.
Amikor a jelenetet festette, már Olaszországban élt, teljesen elmerülve hőn szeretett quattrocento művészeinek tanulmányozásában: csodálta Masacciót, Giottót "és egész áldott társaságukat." Hatásuk egyértelműen meg is mutatkozik az elkészült művön. A fákat elnézve az lehet az érzésünk, hogy nem is annyira kinőnek a földből, mint inkább oda lettek téve, elhelyezésük egy Piero della Francesca-panelkép kiszámolt nyugalmát idézi. A színek visszafogottak – fénytelen mályva, okker, szürkészöld – és az egész jelenet olyen, mintha félúton állna egy látomás és egy példabeszéd között.
A festmény nyugalma azonban csalóka! A vászon egyharmadát beterítő lapos, csendes tóban három, látszólag érzelmileg egymástól távol álló alak foglal helyet egy csónakban. A távolságuk okát azonban Knights nem árulja el. Merre mehetnek? Miért nem látunk embereket a tó egész üde és gazdag környékén? A festmény nem ad válaszokat.
Ui.: Ha Te is élvezed a tájképeket, amikben elmerülve egy igazi történetet fedezhetsz fel, figyelmedbe ajánljuk „Tájképek" témájú, 50 képeslapot tartalmazó szettünket. Ebben a legkülönbözőbb korok mestereitől gyűjtöttünk össze lélegzetelállító látképeket és hangulatos jeleneteket, amelyek bepillantást engednek abba a csodába, amellyel a művészek a természet ihletésével valami igazán feledhetetlent alkottak.
Uui.: Ezen a linken pedig a művészettörténet legnagyszerűbb tavi tájképeiből szedtünk össze egy válogatást!
Winifred Knights