Ez a békés szajnai látkép (amely magával ragad, valahányszor meglátom) őszintén felkeltette az érdeklődésemet a nagy impresszionista festő és mecénás, Gustave Caillebotte iránt. Meglepően élénk színeket használ, ecsetvonásai árnyékokat és mozgást varázsolnak a kompozícióra, a fodrozódó víz mesteri ábrázolása pedig csodálatra és álmodozásra késztet. Odalopakodnék a vízen horgonyzó csónakhoz, levitorláznék vele 11 kilométert nyugatra, egészen a Maison Fournaise étteremig, Renoir híres Evezősök ebédje c. képének helyszínéig (melyen egyébként maga Caillebotte is szerepel).
Caillebotte ezt a remekművet nyolc évvel az után alkotta, hogy bemutatkozott a második impresszionista tárlaton. Vásárolt egy kertes házat Argenteuil közelében, Petit-Gennevilliers-ben, belevetette magát a művészi munkába, kertészkedni kezdett, hajókat és versenyjachtokat tervezett. Úgy érzem, ebbe az egyetlen vászonba beledolgozta az összes szenvedélyét.
Fotót idéző realizmussal ábrázolja az előtérben a füves folyópartot. A kép közepén egy kis hajó horgonyoz (talán éppen a festő tervezte és építette), alakja visszatükröződik a mozgó vizen. A tükörkép él, mintha a hullámok kilépnének a képkeretből. A háttér pazar tájkép (a gyárral együtt), önmagában is egy drágakő.
Ez a festmény egyike annak a 29 impresszionista és poszt-impresszionista mesterműnek, melyeket nemrég Marion és Henry Bloch a kansasi (Missouri állam) Nelson-Atkins Museum of Artnak adományozott. A festmények immáron a múzeum gyűjteményébe tartoznak - jelentős, párbeszédre és további álmodozásra késztető adomány ez, amely a múzeum szellemiségét is megtestesíti: "Ahol a művészet ereje eljegyzi a közösségi szellemet."
- Brad Allen
Olvasd el cikkünket Gustave Caillebotte városi meghittséget ábrázoló műveiről!