Lépcsők Caprin

1878 nyarán John Singer Sargent elhagyta a bohém Latin negyedben lévő párizsi műtermét, és a Nápolyi-öböl szélén, Olaszországban fekvő Capri szigetére utazott. Sargent látogatásának idején Capri még viszonylag ismeretlen volt az európai és amerikai turisták körében, viszont a művészek körében népszerű úti célnak számított, akiket a sziget jellegzetes tájképe és építészete vonzott. Sargent 22 éves volt, és éppen egy később nagyon sikeres karrier kezdetén állt, miután négy évig tanult a francia portréfestő Emile Auguste Carolus-Duran irányítása alatt. A Marina szállodában szállt meg, és több héten át osztozott az angol művész, Frank Hyde műtermén Szent Teréz elhagyatott kolostorában. 

A Lépcsők Caprin című festmény jól tükrözi Sargent érdeklődését a tónusértékek kontrasztja és a napfény építészeti formákra gyakorolt hatása iránt. Számos vázlatában kísérletezett az építészeti formák geometriájával és a fehér felületeken játszó fényhatásokkal, de ez a letisztult és elegáns kompozíció a legkifinomultabb és legabsztraktabb próbálkozása. A meredeken emelkedő hosszú kőlépcsősor nagyon alacsony nézőpontból van megfestve: zöld szőlőágak kanyarodnak a pergolán, háttérben a tetején látható halvány, élénk kék égbolttal. A toronyhoz hasonló lépcsőházat a kompozíció szigorú vertikalitása karcsúsítja, a lapos, fényvisszaverő felületekre eső erős napfény pedig éles, átlós kontrasztokat hoz létre a falakon, és árnyékfoltokat vet a lépcsőfokokra. Az építészeti elem a képterület egyetlen szegmense kivételével az egészet kitölti, így a kompozíció lényegében fehér színű elrendezéssé válik: egy szigorú tónusú kompozíció, amelyet finoman festett gyöngyház-, ezüst- és szürke-árnyalatokkal, az árnyékokban pedig lilás és kék árnyalatokkal.

Ui.: A gyönyörű, napfényes kilátás nem az egyetlen elem volt, amely elvarázsolta a művészt Caprin. Olvass John Singer Sargent és Rosina Ferrara capri románcáról.