Cipők

Párizsban töltött ideje alatt Vincent van Gogh számos csendéletet készített cipőkről és csizmákról, ám miután elhagyta a fővárost, csak ritkán tért vissza a témához. Mai képünk, amelyet 1888-ban készített Arles-ban, egyike ezen ritka kivételeknek. A cipőket itt azonban már nem kontextus nélkül látjuk, Van Gogh ugyanis Sárga Házának jellegzetes, vörös csempés padlójára helyezte, így felismerhető helyszínnel ruházta fel a témát.

A művész 1888 februárjában költözött Párizsból a Franciaország déli részén fekvő Arles városába abban a reményben, hogy a provanszál vidék ragyogó fényei, a táj telt színei majd új irányt mutatnak művészetének. A következő néhány hónap végül egész karrierje egyik legproduktívabb időszakának bizonyult. Ekkor festett virágzó gyümölcsfákat, búzamezőket, kávézókat, arcképeket és a legismertebb arles-i látképeit is, miközben egyre intenzívebb színek és egyre inkább leegyszerűsített, kifejező formák használatával kísérletezett.

Májusban kibérelte egy kis ház egy részét a Lamartine téren, amely élénkre festett homlokzata révén a Sárga Ház néven vált ismertté. Van Gogh úgy tervezte, hogy a házikó több lesz otthonnál és műteremnél: létre akart itt hozni egy művészkolóniát, a Dél Stúdióját (Atelier du Midi), ahol a művészek együtt élhetnek és dolgozhatnak. Paul Gauguin őszi látogatására készülve, üdvözlésképpen a ház szobáit saját képeivel, köztük a híres Napraforgókkal díszítette fel. Így írt erről öccsének, Theónak: „Mint mindenkinek, nekem is szükségem van kapcsolatokra, barátokra, emberekre, akiket szerethetek, vagy akikben bízhatok... Nélkülük – bármit is teszek – folyamatosan üresség van bennem, érzem a hiányukat."

Mai képünk cipői tehát mementók Van Gogh életének egy nagyon fontos időszakából: abból az időszakból, amikor a Sárga Ház az alkotói önállóság és a művészi közösség reményteli szimbóluma volt. A cipők tulajdonosa is érdekes lehet. A viseltes darabokat mint „régi parasztcipőket ábrázoló csendéletet" írták le, és lehetséges, hogy gazdájuk Patience Escalier volt, egy idős provanszi földműves, akinek portréját Van Gogh körülbelül mai festményünkkel egy időben, 1888 nyarának vége felé festette meg. 

Ui.: A két művész, Van Gogh és Gauguin barátsága legalább annyira vadregényes volt, mint művészetük. Ezen a linken többet is megtudhatsz kapcsolatukról és a Sárga Házban együtt eltöltött idejükről.