Peter Paul Rubens
Üdv újra, szia! Ma egy nagyon meglepő Rubensszel készültünk, amelyet a bécsi Művészettörténeti Múzeumnak (Kunsthistorisches Museumnak) köszönhetően mutathatunk be. Reméljük, tetszeni fog! :)
Bár először csak a viharos tájat tervezte megfesteni, Rubens végül a mű megalkotása közben kiegészítette a kompozíciót egy mitológiai történettel: emberi és isteni alakokat helyezett a tiszta tájképbe. Ez egyébként bevett gyakorlat volt a flamand festészetben, amely a németalföldivel ellentétben szinte minden tájképbe belecsempészett egy keresztény vagy mitológiai narratívát. A kép jobb oldalán, egy enyhén emelkedős erdei úton négy alak tűnik fel: két idős ember, akik kimerülten botjukra támaszkodnak; két isten kíséri őket, ahogy éppen csak elmenekültek a festmény közepén még mindig dúló égiháború elől. Ők Philémón és Baukisz. A vihar előtt rövid idővel ők voltak az egyetlenek, akik szállással, étellel és itallal szánták meg a vidéket fáradt vándor alakjában járó isteneket. A többi, rideg szívű halandóra nem is váratott sokáig a büntetés – Jupiter és Merkúr istenek csak az idős házaspárnak mutatták meg az utat egy közeli dombtető biztonságába (Ovidius, Átváltozások 8:620-720).
Az előtérben Rubens drámai élénkséggel mutatja be a természet megállíthatatlan erejét: egy ökör tehetetlenül vergődik egy kitört faág csapdájában a sodró áradatban; bal oldalon, a szivárványhoz közel a víz egy anya és gyermeke holttestét mosta a partra; felettük egy szerencsésebb férfi, akinek sikerült megmenekülnie, egy még álló fába kapaszkodik kétségbeesetten. A Tájképet valószínűleg teljes egészében maga Rubens készítette, a műhelye nem vett részt a munkában. Legtöbb tájképéhez hasonlóan ez sem rendelésre készített mű volt. Témája is ritkaságszámba megy: a mítosz ábrázolásai a XVI. századtól kezdve Philémónt és Baukiszt inkább mint az istenek vendégszerető befogadóit ábrázolják.