Antonio da Correggio
Ma van az utolsó olyan vasárnap, amikor a Bécsi Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) gyűjteményéből válogatunk. Reméljük, hogy élveztétek ezt a különleges hónapot. Itt az ideje egy abszolút klasszikusnak: Correggio!
Ió menekülését látva Jupiter (a római mitológiában az istenek és az emberek királya, Ég és Föld ura) fényes nappal sötét felhőket idézett, hogy vágyának tárgya ne szökhessen el, és hogy teljes titokban csábíthassa el, mert féltékeny felesége, Juno bosszújától tartott. Hosszúkás, álló formátumú képén Correggio a szenvedélyes találkozást meleg, párás környezetbe helyezi, és figyelmünket a finom meztelen hátra irányítja. Nagy eleganciával ábrázolja az isten erotikus egyesülését Ióval, Inakhosz folyóisten halandó lányával: Jupiter arca lágyan csillan át a szürke ködön, miközben megcsókolja Iót, keze pedig gyengéden átfogja a lány derekát; a feltételezett áldozat mintha lemondott volna a menekülés minden gondolatáról. A jobb alsó sarokban ivó szarvas némi keresztény utalást csempész az erotikus jelenetbe: "Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!". (Zsoltárok könyve 42:1)
Correggio azon képessége, hogy a természet misztikus ábrázolását a klasszikus, figurális ideállal és a magasztos érzelmek kifejezésével ötvözze későbbi műveit a barokk művészi elvek fontos előfutáraivá tette. A mai festmény (más képekkel együtt) Federico Gonzaga mantovai herceg megbízásából készült, aki valószínűleg V. Károly császárnak ajándékozta őket. Ennek nyomós oka lehetett: mégpedig a mitológiai vagy történelmi nemi erőszakjelenetek ábrázolásának politikai jelentősége. Ezeket széles körben az abszolút hatalom meteforájaként fogadták el, aminek azonban ideális esetben pozitív hatást kellene keltenie. Ez megmagyarázná az áldozat készséges beleegyezését a jelen festményen.