Cuevas de las Manos (Kezek barlangja) by Uomo della caverna della provincia di Santa Cruz, Argentina - Kr. e. 7350 - - Cuevas de las Manos (Kezek barlangja) by Uomo della caverna della provincia di Santa Cruz, Argentina - Kr. e. 7350 - -

Cuevas de las Manos (Kezek barlangja)

- • -
  • Uomo della caverna della provincia di Santa Cruz, Argentina - sconosciuto - sconosciuto Uomo della caverna della provincia di Santa Cruz, Argentina Kr. e. 7350

Elillanó, idő és tér által limitált, minden számomra és másoknak is- Mi a történe "Magamnak?" Az egyetlen közös dolog mindannak ami eszedbe jut, te vagy. És bizonyos módon a tudatot a szerzője annak, hogyan látod a világot. Ez a magával ragadó "én" összetett annyira, hogy felismerje hogy sose fogja a halált megtapasztalni,megragadja a másik eltávozásának koncepcióját, mégse lesz ott, hogy megfigyelje. Habár a szándék, hogy megörökítsük az egyediségünket ősi, az emberek hosszú ideje mondják, hogy "Ez vagyok én". Ránézve ezekre a több ezer éves kézlenyomatokra, nehéz felfogni, hogy olyan emberektől származnak akiknek reményeik és félelmeik, álmaik és történeteik voltak, személyiséggel mint a tied, sőt még nevük is volt. Azonban az írást még nem találták fel, az embereknek egészen a jövőbeli Mezopotámiáig kellett várniuk, hogy vésett nevekkel azonosíthassák őket. A nevek majdhogynem a viselőjük meghatározásai és a legősibb egy 5000 éves agyag táblán található, melyet egy könyvelő írt alá. A nevek azóta viselőjük emlékének szimbólumává váltak és büszkeséggel viselik őket. Homérosz Odüsszeiájának egyik epizódjában Ulysses átveri Polüphémoszt, Neptunus küklopsz fiát, azáltal, hogy "Senkise" néven hívatja magát, így elszökve egy szigetről. De mikor visszatér a hajóra, ahelyett hogy megmaradna a biztonságos névtelenségben, visszakiabál a bestiának, hogy "Ulysses volt, aki átvert téged!", ezáltal felfedve magát és Neptunus bosszújára ítélve magát. A mai megkülönböztetés a művész és mesterember között nem volt tiszta a reneszánszig. A művész célja a valóság ábrázolása volt, hogy utánozza a "fejlesztés" helyett, tehát a készítő elképzelése nem volt releváns kérdés. Az antropocentrizmus megszületésével az egyéni víziók jelentősége megnőtt és a művészek kezdték azt érezni, hogy a műveik kifejeztek egy egyedi belső valóságot, mely elválaszthatatlan a személyiségüktől. Ekkor kezdték el aláírni a festményeket, kialakítva a mai elképzelést a mű mögötti felvilágosult emberről. Művészek mint Giotto, Botticelli, Pollaiuolo és Piero della Francesca voltak az elsők között, akik aláírták a nevüket. A tömegek korában mikor ők hangosabban beszéltek mint az egyéniség, kinek a nevére fog a jövő emlékezni?

- Artur Deus Dionisio (NAGYON valószínű, hogy nem a válasz a kérdésre)