Önarckép: a Festészet allegóriája

Gentileschi 1638-39-es önarcképe hihetetlenül merész állásfoglalás: a Festészet megtestesítőjeként ábrázolja saját magát – egy olyan korban, amikor a nők még a műakadémiákra sem jutottak be. A festőnő Cesare Ripa Iconologia című, a korban rendkívűl népszerű művének 1611-es kiadásából merít, melyben a szerző a művészetekben használatos összes allegorikus motívumot leírja. Ripa szerint tehát a Festészet egy gyönyörű nő, akinek telt fekete hajfürtjei rakoncátlanul csavarodnak (a művészi temperamentum tombolását szimbolizálva), ívelt szemöldöke az élénk képzeletre és gondolkodásra utal, száját a füle mögött megkötött kendő fedi, nyakában pedig aranylánc lóg, az utánzást szimbolizáló maszkmedállal. Gentileschi úgy döntött, hogy elhagyja a szájat takaró kendőt.