Hiroshige
Hirosige, az ukijo-e ("a lebegő világ képei") iskola utolsó jelentős mestere egész életét Edo (ma Tokió) városában élte le. 1831-ben Hokuszai hatására – akinek Fudzsi harminchat látképe című sorozata révén 1823-ban beindult a tömegfogyasztásra szánt, kereskedelmi célú tájképnyomtatás – Hirosige nekilátott első lírai, drámai tájképnyomat-sorozatának, amely híres helyek képeit (meisho) tartalmazta. Ezek az évszakok változó hangulatát idézik – az irodalmi és művészeti hagyományokhoz hűen – az Edo-korszak (1600 és 1868 között) különböző helyeivel összekapcsolva.
Az Edo száz híres látképe, amely 119, a 19. század közepi Edót bemutató zsáner- és tájkép fametszetből áll. Ambiciózus egylapos sorozat ez, amely a művészi látásmódot és szakértelmet mutatja be, és példázza az ukijo-e színes fametszet újszerűségét, valamint a tervező, a faragó, a nyomdász és a kiadó kreatív együttműködését.
A metszet előterében látható három színes szövetcsík nem ünnepi zászló, hanem száradni kifüggesztett ruhák. Hirosige a szövet anyagszerűségét azzal hangsúlyozza, hogy a fehér rúd felületén a szövésmintát kidomborítja. A távolban a város számos tűztornyának egyike látható. Az alatta lévő épületek nagyrészt az Edóba látogatók elszállásolására szolgáltak, fenntartva ezzel a hely hagyományos funkcióját: a terület az északról érkező és arra induló utazók be- illetve kilépő pontja volt.
Ha te is annyira szereted a japán művészetet, mint mi, nézd meg 50 darabos "Japán művészet" képeslapszettünket!
Ui.: Nézd meg, hogyan inspirálta Hirosige munkássága a páratlan Vincent van Gogh művészetét!