Edgar Degas
Az 1876-os Az Új Festészet című kiáltványában a műkritikus Edmond Duranty kijelentette, hogy egy portré "a morális reflexiók tanulmányozása a fizikai megjelenésről és az öltözködésről, az ember intim kapcsolatának megfigyelése a lakókörnyezetével, azon különleges vonások megfigyelése, amelyek a foglalkozása által nyomot hagynak rajta…" Degas festményei nagy mértékben inspirálták Duranty-t a portré művészetének koncepciójában. Néhány évvel később ezen a festményen a művész új példát hozott létre ebben a stílusban. Valójában, ami elsőre csak egy egyszerű párizsi életjelenetnek tűnhet, az lényegében egy portré, azaz a bankár, Ernest May (1845-1925) portréja, aki egy gyűjtő és Degas tisztelője volt. Látszólag kaotikus, de nagy sugalmazó erővel rendelkező kompozíció, ami egy masszív és ötletes szerkezeten alapszik. A festő bizonyos távolságból figyeli alanyát. Degas, egy csődbe ment bankár fia, ismerte a pénzügyi világot, de nem kívánta magát belekeverni.
May uralja a jelenetet. Körülötte más szereplők az értéktőzsde nyugtalanságát sugallják. Azonban a művész nem mutatja meg az arcukat, vagy homályosan hagyja vonásaikat, hogy az érdeklődés középpontjába helyezze a modellt. May hosszú, sápadt arcával sokkal idősebbnek tűnik harmincnégy éves koránál. Vonásai kifinomultak; könnyen megjelenhetett volna egy El Greco festményen is, akit Degas tisztelt. Másrészről az alkotó érzése is átszivárog a bal háttérben található groteszk alakokban a tőzsde és a pénzügyi világ iránt. Degas, modelljét ábrázolva, az adott kor társadalmi csoportjának kódjait és szokásait is bemutatja.