A rémálom

Ezt a képet számos módon elemezték a gótikus művészeti mozgalom kiindulópontjaként hivatkozva, de a kép jelentését illetően is a művész életére, és a Godwinekkel, beleértve Mary Shelley-vel való kapcsolatára vonatkozóan. Amikor ezt a festményt először kiállították, a festészet felemelőnek számított--hősi történelmi témák, festői tájak, hízelgő portrék az arisztokráciáról (vagy más szóval pastoral). De Fuseli festménye olyan furcsa erőket sugallt, melyeket nem tudunk sem megérteni, sem ellenőrizni. A rémálom értelmezései nagyon változatosak. Úgy tűnik, hogy a vászon egyszerre ábrázolja az álmodó nőt és rémálmának tartalmát. Az inkubus és a lófej a rémálmokról szóló akkori hiedelmekre és folklórra utal, de egyes teoretikusok konkrétabb jelentést tulajdonítottak nekik. A korabeli kritikusokat megdöbbentette a festmény nyílt szexualitása, melyet azóta egyes tudósok megfeleltettek a tudattalanról alkotott freudi elképzeléseknek. A kortárs néző számára A rémálom az inkubus és a ló (kanca) kapcsolatát idézte fel a rémálmokkal. A művet valószínűleg Fuseli és kortársai ébrenléti álmai ihlették, akik úgy gondolták, hogy ezek az élmények olyan folklór hiedelmekkel kapcsolatosak, mint a germán mesék a démonokról és boszorkányokról, melyek megszállták az egyedül alvó embereket. Ezekben a történetekben a férfiakat lovak, vagy boszorkányok látogatták meg, ami a "boszorkány-lovaglás" és a "kanca-lovaglás" kifejezéseket eredményezte, és a nőkről azt gondolták, hogy szexelnek az ördöggel. A "rémálom" (nightmare) szó etimológiája azonban nem mutat rokonságot a lovakkal. A szó inkább a mara szóból ered, mely egy skandináv mitológiai kifejezés, mely az alvók kínzására, vagy megfojtására küldött szellemre utal. A "rémálom" korai jelentése magába foglalta az alvó azon élményét,  ahogy súly nehezedik a mellkasára, az alvási bénulást, nehézlégzést, vagy a rettegés érzését. A festmény számos, ezekhez az elképzelésekhez kapcsolódó képanyagot tartalmaz, egy kancafejet és egy démont ábrázol, mely a nőn kuporog.