A keringő

A keringő Félix Vallotton svájci művész egyik első Nabi festménye volt. A Nabi mozgalom, mely 1888 és 1900 között csupán néhány évig tartott, új spirituális lendületet hirdetett a művészet eszközeivel, ötvözve a művészi kifejezés minden formáját. Ez a festmény korcsolyázó párokat ábrázol a párizsi Champs-Élysées egykori Palais de glaces jégpályáján. A Nabi mozgalom alapelveihez híven, melynek célja a festészet felszabadítása a realizmus és a perspektíva kötelékeitől, a formák leegyszerűsítésének nyilvánvaló vágyával. Vallotton a táncot életre keltő párok képére helyezi a hangsúlyt, szemben az egyes szereplőkkel, akiknek többségét nem lehet azonosítani.

A kanyargő ellipszisekben összefonódó párok és az őket körülvevő tér apró, sokszínű pontjai hozzájárulnak az éjszakai mesevilág megidézéséhez a mesterséges fények (a korcsolyázók által felemelt és a reflektorok által elkapott jég finom porában) segítségével. Bár a kompozíció nem hagyott fel minden, a perspektívára vonatkozó utalást, a jobb felső sarkot átmetsző piros korlát vonalával Vallotton rendkívül modern konstrukciós elemelet mutat be.

Degashoz hasonlóan a művész is úgy tágítja a jelenet keretét, hogy több főszereplőt a látómezőn kívül helyez el, különösen a fiatal nőt a festmény jobb alsó sarkában. Partnere ölelésébe burkolózva, akiből csak a vállán nyugvó kéz látszik, örömmel és elhagyatottan adja át magát a szédítő táncnak. A fény csillogásának és a keringő mozgásnak erős ellenpontjaként, a korcsolyázó nő fametszetszerűen vésett alakja áll (mely valószínűleg megihlette), az élet örömével teli képet adva a jelenetnek.