Lány egy macskával

Gwen John walesi festőt főként ismeretlen nőkről készített finom portréiról ismerjük, amelyek visszafogott palettájukkal és átgondolt fényeikkel jelenítenek meg egy-egy elmélyedő, merengő hangulatot. Bár művészete harsányabb bátyja, Augustus John, valamint mentora és szeretője, Auguste Rodin árnyékában a háttérbe szorult, az azóta eltelt időben újra felfedezték, és ma már a festészet egyik meghatározó alakjának tekintik őt, főképp a belső lelki világot és visszafogottságot tükröző ábrázolásmódjának köszönhetően.

John festményei általában kisméretűek, bensőséges témájúak és mélyen elgondolkodtatóak. Lassan és megfontoltan dolgozott, gyakran több változatot is készített egy kompozícióról. Női modelljein nem látunk kiemelkedő narratívát vagy egyértelmű arckifejezéseket – általában ölükbe helyezett kezekkel, lesütött szemekkel ülnek –, ám éppen ebben a visszafogottságban rejlik művei érzelmi töltete. Alakjait átöleli a mozdulatlanság, a csend; jelenlétük nem drámai kifejezésmód által válik hangsúlyossá, hanem a színek, a tér és a forma finom árnyalatai révén.

Munkásságának mindvégig alapköve maradt visszafogott, barnák dominálta palettája, amelyet rétegekben vitt fel a vászonra, hogy így végül bársonyos, szinte tapintható textúrájú felületeket érjen el. Bár John kapcsolatban állt kora nagy alakjaival, köztük Matisse-szal, Picassóval és Rilkével, inkább egyedül dolgozott, és stílusát nem, vagy csak kis mértékben befolyásolták a felívelő avantgárd irányzatok.

Ezzel a gyönyörű festménnyel zárjuk le Pride havi megemlékezéseinket.

Ui.: A walesi lány, aki Franciaországba menekült... ezen a linken megismerheted, hogyan élt Gwen John a posztimpresszionizmus Párizsában.

Uui.: "Női művészek" témájú, 50 képeslapból álló szettünkben John egy másik remekművét találhatod meg. Nézd meg a megújult DailyArt Áruházunkban!