Luisa Casati

Ezen a festményen Kees van Dongen a már jól ismert megnyújtott alakok, hatalmas szemek és különösen vibráló, ám misztikus színek technikáját alkalmazta. Híres volt a gazdag és divatos hölgyek és társadalmi háziasszonyok ábrázolásáról és egy alkalommal a következő megjegyzést tette: 'A legfontosabb dolog megnyújtani a nőket és különösen, hogy vékonnyá tegyük őket. Ezután már csak az marad, hogy felnagyítsuk az ékszereiket. Elragadtatottak lesznek.' A kompozícióra tekintve láthatjuk, hogy Luisa a távoli bal szélen van a portréknál megszokott középső elhelyezés helyett, emellett nagyon érdekes, ahogy hátat fordít a nézőknek, ezzel még jobban felcsigázva őket. Az alakja megnyújtott, kezei vékonyak, dereka apró és bőrszíne zöldes, a zöld betegesen abszint árnyalatában játszik. Gyöngynyaklánca, piros magas sarkú cipője és vékony selyemkendője csak azért vannak rajta, hogy befejezzék misztikus, érzéki és álomszerű alakját minden dekadenciájával és avantgárd hangulatával együtt, ami még ma is annyira vonzó. Luisa Casati egy excentrikus olasz örökösnő, múzsa és művészi pártfogó volt a korai 20. századi Európában. Ahogy a 'dandy' koncepcióját kiterjesztették a nőkre vonatkozóan is, Casati márkinő a női példa megtestesítője volt azzal, hogy a következőt mondta: "egy élő műalkotás szeretnék lenni". Már korábban bemutattuk G. Boldini által készített portréját - megnézheted a DailyArt archívumban.