A legutóbbi Szerdai gondolatok a művészetről során az esztétikum jelentésén elmélkedtünk. A mindennapi élet kissé ronda és kaotikus; ritkán biztosítja azt a harmóniát és kongruenciát, melyet a Művészetben keresünk. Igen ésszerű feltételezés úgy definiálni a művészetet, mint egy menekülés az egyensúly és szépség világába, ahol az ember megtisztíthatja a lelket a triviálistól és találhat egy jelentéssel teli helyet, amelyet annyira nehéz megtalálni mindennapjaink random eseményeiben. Amikor a menekülésünket betölti az, amitől szökni próbálunk, kellemetlen érzés fog el minket. Talán ezért hajlunk rá, hogy visszautasítsuk a kellemetlen dolgokat az esztétika definíciójában és hogy oly sok dolgot 'nem esztétikusnak' minősítsünk - mivel kényelmetlenséget keltők, kiegyensúlyozatlanok, felkavarók vagy csak egyszerűen rondák. De nem lehet, hogy az attitűd, hogy szembenézzünk az elénk táruló dolgok természetével bármiféle puszta megfigyelésen továbbmenő cél nélkül valójában az esztétikus attitűd lényegi jellemzője? Leülhetünk kétségbeesésben, hogy reflektáljunk egy nyugtalanító esztétikumon? Jövő héten erre keressük a válaszokat!
Artur Deus Dionisio