Lövedék a Holdra

Felfedezés - az elképzelhetetlent keresve vándorolni, eltévedni egy új világ gyöngykapuját keresve - ez a kalandorok aranya. Itt ülök, biztonságban és szilárdan, túl későn születtem ahhoz, hogy felfedezzem bolygónk életét, és túl korán ahhoz, hogy felfedezzek másokat. Az ablaknál ülve és a kikötőt bámulva, egy gyermek képzeletét megmozgatják a kikötő hajók, a partra érkező, egy másik világból származó történetek - vadállatok, alámerülő hegy, kolosszális műemlékek, láthatatlan kincsek, mit mesélhetnének azok a tengerészek mindarról, amit a tenger rejt? Felnőttként Verne Gyula képzelete folyton bekukucskált az ablakon. A kalandvágy késztette arra, hogy feladja a jogi pályát, és nem a világ másik végére, hanem a könyvtár minden szegletébe vezette. Bár meséi számos kultúrát és helyszínt pontosan leírtak, sőt, még a technológiai fejlődést, például a rakétákat és a tengeralattjárókat is megjósolta, feltételezéseinek pontosságát intenzív kutatásoknak, a tudományos közösséghez tartozó barátainak és bámulatos képzelőerejének köszönhette. Verne könyveinek illusztrációi, köztük a mai művészeké is, szintén megmozgatták a képzeletet.

Összehasonlításképpen: a Hudson River School New York-i festők egy csoportja volt. A 19. század közepén Észak-Amerika nagy része még mindig ismeretlen volt a telepesek és a nagyvilág számára, ezért ezek a festők arra törekedtek, hogy megtalálják és ábrázolják az új kontinens rejtett szépségeit. Képzeljük el, milyen lehetett a Felső Gejzírmedencével találkozni, látni azokat az őrült színeket, a forgatókönyv őrületét, amely egy új szem számára szinte idegen. Azt akarták, hogy az emberek elhiggyék, hogy ilyen helyek léteznek, de azt is, hogy lenyűgözve érezzék magukat; ezért a hatalmas vásznakat a realizmus és a romantika finom keverékével festették meg, nem úgy, mint de Montaut egy távoli holdra tett utazás ábrázolása. Még Verne Gyula sem tudta elképzelni, hogy egy napon egy zsebben elférő világító poharat megérintve egy gyermek valós képeken keresztül a földkerekség bármely pontjára elutazhat. A világ, amelyet a Hudson River School megpróbált megmutatni, ma már könnyen megtekinthető a Google Earth segítségével, de bármennyire is varázslatosnak tűnik a Street View segítségével történő navigálás, úgy tűnik számomra, hogy az abszolút felfedezés csodája elveszett. Nehéz meglepődni, ha már minden elvárás teljesült, minden helyet felkerestek. Így hát nagy izgalommal vártam a NASA e heti bejelentését, amelyből kiderült, hogy vízcsóvákat észleltek az Európán, a Jupiter körül keringő kis, jéggel borított holdon.

Az 1970-es években a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egyes életformák a fotoszintézis alternatívájaként kemoszintézissel - a napfénytől független energiagyűjtéssel - léteznek. Ezért különösen izgalmas a hír, hogy az Európa, a Jupiter egyik holdja, amelyről néhány éve azt gyanították, hogy fagyott vizet tartalmaz, vízgőzből álló kitörésekkel is rendelkezik. Ez közelebb visz minket annak felfedezéséhez, hogy a külső jégréteg alatt folyékony víz található - az élet fenntartásának kulcsfontosságú eleme (legalábbis az általunk ismert élet számára). Ki tudja, talán egy napon nemsokára rettenthetetlen kalandorok egy legénysége leszáll az Európán, és egy Verne Gyula-féle tengeralattjáró gépezetben, a jégkapszula belsejében utazva, először látja meg a választ az egyik végső kérdésre: Egyedül vagyunk-e ebben az univerzumban? Ó, micsoda megvilágosodás lenne ez.

- Artur Deus Dionisio.

Köszönöm, Márk, hogy inspiráltad a mai leírást :)