Villámtól megrémült ló

A ló különleges szerepet játszott Delacroix művészetében az 1820-as években. Ez azért volt így, mert a monumentális olajfestmény, a Chios-i mészárlás (1824) előkészítése során jött rá, hogy a ló anatómiájának alapos ismeretére van szüksége, ha történelmi jeleneteket akar festeni. Théodore Géricault romantikusan szenvedélyes lóábrázolásai döntő hatással voltak rá, de nem mulasztotta el 1825-ös londoni utazásának élményeit sem beépíteni művészetébe. Sok időt szentelt a British Museumban található Parthenon Marbles lovainak tanulmányozására, amelyekről később litográfiákat készített, és bizonyára hatással voltak rá a népszerű állatfestők munkái is. A Budapesten tartott akvarellben látható fehér, felemelkedő, repülő sörényű ló legközvetlenebb előzménye Sawrey Gilpin Horses in a Thunderstorm (1797-1798) című festményén található. Delacroix-nak ismernie kellett ezt a Királyi Akadémia számára készült művet, mert szinte pontosan lemásolta a brit festmény közepén a villámtól visszahőkölő lovat. Ezt a jelentéktelen részletet alakította át fő motívummá, és az állat reakciójának aprólékos kidolgozásával olyan érzelmi töltetet teremtett, amely a művet lényegesen eltérővé teszi a modelltől. Delacroix ebben az akvarellben a tájkép és az állatábrázolás érzelmi erejének tökéletes szintézisét valósítja meg. A távolba nyúló síkság és az annak nyúlványaként tűnő viharos égbolt mintegy szoborként nyújt hátteret a megrémült, felágaskodó lónak. A szinte irreálisan mélykék eget átszelő világítás éles fényt vet a riadt állatra. Szemének és kitágult orrlyukainak vörös színe látomássá fokozza a pánikot. Mozgásának intenzitása és a vihar széllökése felborzolja sörényét, miközben farkát az ellenkező irányba emeli. Delacroix akvarellje megtestesíti mindazt, amit a romantikusok szemében a ló jelentett: hatalmat, nemességet, féktelen szenvedélyt és felfokozott érzelmeket. Bár Alfred Robaut, a művész első monográfusa 1824-re datálta a művet, a más drámai ábrázolásokkal való tematikus és stiláris kapcsolódások miatt a modern tudósok úgy vélik, hogy később, valamikor 1825 és 1829 között festhették.