A steppelő társaság

Moses alapvetően tájképfestő volt, de bizonyos emlékek és témák beltéri környezetet követeltek meg. Ő maga is tudta ezt, és néhány mecénás bátorította, hogy bővítse repertoárját, és vegye fel a belső tereket is közé. Azonban a téma nehezen jött neki. "Megpróbáltam a belső teret, de nem tetszett nekem, így kitöröltem" jegyezte meg egy alkalommal. "Nem úgy tűnik, hogy az én asztalom lenne. Szeretek olyasmit festeni, ami magával ragad, illetve továbbvezet az ismeretlenbe, valamit, amit látni akarok önmagán túl. Hát, talán mégis megpróbálom újra." Annak ellenére, hogy nehézségei voltak a témával, Moses számos lenyűgöző belső teret festett. A tájkép nélkül, ami megtartaná a jelenetet és egy valóságelemet biztosítana, belső terei szinte teljesen az absztrakt forma és mintázat irányításán alapulnak. Ezeket a tulajdonságokat a legnagyobb előnyükre használja A steppelő társaság című alkotásában, ahol a nagy takaró és a bonyolult asztali teríték színei és formái szépen kölcsönhatásba lépnek a sok mozgékony karakter élénk öltözékével. Mindazonáltal Moses nem tudott ellenállni annak, hogy némi természetet is hozzáadjon a magas, függöny nélküli ablakokon túl.