Strandgade belső tere, Napfény a padlón

Ezt a műalkotást a dán Statens Museum for Kunst-nak köszönhetően mutathatjuk be. Köszönjük! Hammershøi munkáinak nagy része otthonainak belső tereit ábrázolja. Az évek során változó otthonait használta műteremként és témaként is. Lakásait azonban nem véletlenszerűen választotta ki. Elsődleges célja az volt, hogy érzékletes teret biztosítson festményei számára. A szobák képezik a fő helyszínt, és ezekben a díszletekben az alakok úgy lépnek interakcióba környezetükkel, mintha egy meghitt kamarajátékban vennének részt. A Hjemmet (Az otthon) című folyóiratnak 1909-ben adott interjújában Hammershøi így nyilatkozott: "Én személy szerint a régit kedvelem; a régi épületeket, a régi bútorokat, az egyedi és különleges hangulatot, amellyel az ilyen dolgok rendelkeznek.". Hammershøi részt vett egy nemzetközi mozgalomban is, amelyben a hagyományos környezetet, például a belső tereket használják fel a festői tér vizsgálatára. Ezek a művészek a narratívával szemben olyan jelenségeket hangsúlyoztak, mint a fény, a levegő és a víz, és figyelmüket arra összpontosították, hogy miként viszik fel a festéket a vászonra. Ebben az időben sok művész érdeklődött a fotográfia iránt, mint a festészetbe való belépési pont iránt. A Hammershøi gyűjteményében található fényképek között számos olyan kép található koppenhágai utcákról és hátsó udvarokról, amelyek láthatóan szorosan kapcsolódnak a festményeihez. Hammershøi nem csak belső tereket festett, hanem a szabadba is kimerészkedett, hogy a város számos épületét és helyét lefesse. Ezeket mindig gondosan válogatta ki, és gyakran jellegzetes ködös homályon keresztül nézte.