Keresztelő Szent János (fekvő Keresztelő)

A Caravaggio utolsó festményének vélt Keresztelő Szent János fekve című festménye alig ismert más alkotásaihoz képest. Ennek oka a Caravaggio halála után felmerült viták, a mű mesterhez való hozzárendelésével kapcsolatban. A festményt Argentínában találták meg és jelenleg egy müncheni magángyűjtemény része. A stílustól és a témától eltekintve a következő okok miatt gondolják azt, hogy Caravaggióé lehet: 1610 júliusában, Caravaggio halálhírére Caserta püspöke azt írta Scipione Borghese bíborosnak, hogy a művész három festménye Caravaggio Marchesa nápolyi palotájában van.

Két Szent Jánosról készült festmény és egy Magdolnáról. A fesményeket Borghese-nek szánta, aki arra utasította Marchesát, hogy vigyázzon rájuk. Borghese szerencsétlenségére két nappal később a nápolyi Máltai Lovagok feje lefoglalta őket azzal az indokkal, hogy Caravaggio a rend lovagja volt és minden tulajdona a rendhez tartozik – ami nem igaz, mert Caravaggiót kizárták a rendből 1608-ban. Az újonnan érkezett nápolyi spanyol alkirály hallott az ügyről, de mivel azt hitte, hogy a festmények Porto Ercole-ban vannak, írt az ottani spanyol helyőrség vezetőjének, hogy a lovagoknak nincs joguk hozzájuk, és vissza kell őket adniuk az alkirálynak: "különösen a Keresztelő Szent Jánosről készült festményeket." Arról nincs biztos információ, hogy mi történt a festményekkel ezután. Borghese bíboros több, mint egy évvel később kapta meg a Fiatal kossal című festményt. A másik két festmény – a Magdolna és a második Keresztelő János – eltűnt. Lehetséges azonban, bár nem bizonyított, hogy az alkirálynak sikerült megszereznie a másik Szent Jánost. Feltehetően visszavitte volna Spanyolországba, onnan pedig eljuthatott volna Dél-Amerikába is. Mindez azonban csak találgatás - hangsúlyozni kell, hogy senki sem ismeri az érintett festmények pontos identitását.