Johannes Vermeer
Az előtérben félreakasztott függöny azt az érzést kelti, hogy egy rendkívül személyes jelenetnek lehetünk szemtanúi. Ugyanakkor van a képnek egy megtévesztő, trompe-l’œil hatása is, hiszen a németalföldi festményeket az állagmegóvás érdekében sokszor takarták le drapériával. A festett függönyök e korszak munkáin gyakorta előfordulnak. A négyzethálós padló átlói mélységet és térbeliséget teremtenek.
Hogy itt egy szerelmeslevélről van szó, egyértelművé teszi a levelet kapó asszony ölében tartott lant (pontosabban annak rokona, a ciszter). A lant a szerelmet jelképezte – gyakran a testi szerelmet; holland neve ("luit") pedig a vagina szlengben használatos elnevezése volt. Ezt az értelmezést támasztja alá a kép alján látható papucs is: a lehúzott papucs a testi szerelmet szimbolizálta. A felmosófa a háziasságra utal – az, hogy félre van téve, a házimunkáról való elfeledkezést, annak elhanyagolását ábrázolhatja.
A kék és az arany szín szerepe is fontos: az asszony ruháján, a kandalló párkányán és a festményen több helyen is felbukkanó arany színt ellensúlyozza a padlón, a szolgálólány ruháján, a képkereten megjelenő kék. A kandalló ión oszlopfője klasszikus hatásról árulkodik. A faliképek is érdekesek: az alsó viharos tengert ábrázol (a viharos szerelem egyértelmű metaforája), a fentin pedig egy vándort láthatunk egy poros úton (ami a szerelmeslevelet küldő, távol levő férfira utalhat).