A combo

Sekoto első szerelme a zene volt, és miután nagyon fiatalon kapott egy harmóniumot édesapjától, megtanult kottát olvasni és saját dallamokat komponálni. Sekoto halála után egy régi bőröndben találtak rá ezekre a saját szerzeményű dalokra, amelyekből a Sekoto Alapítvány Barbara Lindop vezetésével "The Blue Heads" címmel zenei CD-t készített.

Az első világháború után Párizs a művészi szabadság jelzőfényévé vált, az odacsábított (gyakran politikai vagy kulturális száműzött) művészek, zenészek és írók ezrei tapasztalhatták toleráns, nyitott légkörét. A második világháborút követően a Szajna bal partján (a Tuileriákkal szemben) található Boulevard Saint-Germain a Párizs szellemi központjának számító Boulevard Montparnasse-szal vetekedett. Ebbe a miliőbe lépett be a kulturális menedéket kereső Sekoto, miután 1947-ben önkéntes száműzetésbe vonult Dél-Afrikából. Fekete, szegény, más nyelven, más kultúrán felnőtt, ismeretlen művészként egy hideg, sötét hotelszobában festett: Sekoto első párizsi évei a túlélésért vívott harcot jelentették.

Kevés olyan ország van a világon, amely a jazz-zenészek és a jazz mint művészeti forma iránti tisztelet tekintetében vetekedhetne Franciaországgal. Ennek köszönhetően Sekoto az akkori Párizs egyik divatos éjszakai klubjában, a l'Echelle de Jacobban (Jákob lajtorjája) talált munkát, miután a tulajdonos véletlenül hallotta őt zongorázni egy meghallgatáson. Sekoto az A combo című képen sűrű impasto ecsetvonásokkal hangsúlyozza a szögletes formák ritmikusságát, mintegy vizuális ütemet teremt. Palettáján a szürke és a kék árnyalatok dominálnak, megidézve az underground éjszakai klubok füstös levegőjét. A szűk kompozíció a szűk pincehelyiségre utal, magával ragadja a nézőt, mintha az egy asztalnál ülne és helyeslően bólogatna az élő zenét hallgatva. Sekoto így nyilatkozott erről a festményről: "Játszottam egy diákkávézóban, később más bárokban is, ahol a vendégeknek több pénzük volt, ahol a helyiek és a turisták is többet költöttek. Ez itt a Saint-Germain egyik éjszakai pinceklubja. A zenészek nem a haverjaim, és a kép sem a helyszínen készült".