Moa

Tudom, hogy elég gyakran mutatunk be Schiele műveket, de nem tudtam ellenállni ennek a gyönyörű gouachenak. Az itt látható nő a táncos Moa Mandu. A századforduló bécsi kultúrájának ikonja volt, és sok portrén szolgált Schiele modelljeként. Élettársával, a színész és pantomimes Erwin Osennel, aki szintén Egon Schiele egyik közeli barátja volt, megszállottja volt a testi kifejezésmódoknak, illetve az arckifejezések és gesztusok extrém eltorzításának. 

Schiele elbűvölőnek találta az extravagáns párost. Bár elsődlegesen lineáris művész volt, Schielet arra inspirálta Mandu merész stílusa, hogy létrehozza néhány legfestőibb művét. Amikor Osen - aki egy botrányos, társaságkedvelő kabaré előadó volt - pózolt Schielenek, biztosan úgy tűnt a művésznek, hogy intenzív, elnyomott érzelmei megtalálták a külső kifejeződésüket. Későbbi munkái többségében, melyek közül sok önarckép volt, a pantomimból kölcsönzött mozgásos szókincset használta. 

Ez a Manduról készült kép a táncos legfestőibb portréi közé tartozik, és egyike azoknak is, melyek a legtökéletesebbek a kompozíciót és a színhasználatot tekintve. Az alak ruhájának díszítőmotívumai kombinálva a naturalisztikusabb arcával még mindig visszautal Schiele nagy példaképére, Gustav Klimtre. Ami a barátokat, Schielet, Mandut és Osent illeti, bohém életmódjuk legendás volt - egyszer olyannyira megbotránkoztatták a helyieket Krumauban, hogy Schiele ott hagyta a műtermét a városban 1911-ben, mindössze néhány ott töltött hónap után!