Éjszakai ábránd

Ezt a mai rézkarcot a varsói  Zsidó Történelmi Intézetnek köszönhetően mutatjuk be, mely a zsidó világ egyik legnagyobb digitalizált gyűjteményénk szervezője. Fantasztikus  erőforrás mindneki számára, akit érdekel a lengyel zsidók kultúrája és történelme.

Edward Kleinlerer egy rövid cikkje a Nasz Przegląd című újságban, melyet 1928 December 20-án publikáltak, fényt derít a valamelyest elfelejtett tájképfestő,  Adam Herszaft munkásságára.

A tehetséges művészt, aki kitűnően értett a hidegtű és a rézkarc technikáihoz, elvarázsolta Velence városa. Sok év után visszatért és minden estét a a keskeny calli  mentén sétálva töltött, hogy még jobban elmerülhessen a város hangulatában. Aztán megpróbálta megörökíteni Velence különleges életérzését munkáiban.

Mindezt az elöbb említett írótól tudhatjuk meg, aki elkísérte Herszaftot azt egyik ilyen útjára, és később szerencséje volt látni a művészt munka közben is. És milyen fáradságos munka is volt az: Herszaft minden témát odaadással közelített meg, minden részletet mély törődéssel. Ez különösen lenyűgöző, főleg, ha figyelembe vesszük, milyen nehezek és időigényesek volt választott módszerei.

Ez a rézkarc, melyet az Intézet gyűjteményében őriznek, egy várost ábrázol, csodálatos sötétbe borult épületekkel, melyek a tenger fölé tornyosulnak. Bár úgy tűnhet, a művész esti sétái inspirálták a képet, valójában teljesen a képzelet szüleménye. És annak ellenére, hogy a La Serenissima szelleme megtalálható a karcban, nem sok köze van Carpaccio és Veronese valódi városához.

Kleinlerer szerint Herszaft karcainak népszerűsége “a művésznek a téma általi mély szeretetéből” ered, valamint a hangulat megörökítésére való képességéből és a saját benyomásaiból, melyeknek nem mindig sikerült hűen visszaadni a városi látképet.