Kalandozás a filozófiában

Mostanra már biztosan tudjátok, hogy Hopper az egyik kedvenc művészem. A Kalandozás a filozófiában című képen egy férfi ül egy ágyon, miközben mögötte egy deréktól lefelé meztelen nő magzati pózban fekszik, háttal neki. A nő elhagyatottsága szinte ordít ránk. Az ágyon egy nyitott könyv fekszik (egy Biblia? egy tankönyv?). A férfi arca összerogyott a sivárságtól, mintha az egész lelke meghalt volna. Mi történt köztük? Mint mindig, Hopper most is a csendben szenvedő fájdalom és a mindennapok rejtélyeinek mestere.

És mi a helyzet a címmel? Jo, Hopper felesége, rejtélyesen megjegyezte, hogy "A nyitott könyv egy túl későn újraolvasott Platón", mely gondolkodásra készteti az embert a földön lévő, szinte absztrakt fényfoltot bámuló férfit foglalkoztató dilemmával kapcsolatban. És a Platónra való utalás miatt eltűnődhetünk, hogy a férfi talán a realitás és absztrakció jelentésén tűnődik, ami nagyon fontos volt Hoppernek. Mivel Platón az ideák birodalmát a realitás legmagasabb formájának tartotta és a fizikai kifejeződésüket alacsonyabb szintre száműzte, a festményen látható férfi látszólag megkérdőjelezi, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a fény ideája és valódi sugara, illetve a szépség ideája és az ágyon mögött lévő érzéki nő jelenléte. Eszébe juthat az embernek, hogy Hopper nem-e a fény kérdését - mely oly sok munkájában megjelenik - próbálta meg egy platóni érvelésbe sűríteni. A Szókratészről és a barlangról szóló történetében Platón a műremekeket az átlagos tárgyak által vetett árnyékhoz hasonlítja, melyek önmagukban csak sápadt tükörképei a valós realitásnak, mely az ideák birodalma. A Kalandozás a filozófiában című műben Hopper szembeállítja Platón puszta árnyékait egy fénynyalábbal, mely saját magát jeleníti meg, és ami a megértés lehetőségét szimbolizálja. 

Holnap találkozunk a Bécsi Szépművészeti Múzeum egyik varázslatos klasszikus darabjával :) .