A rózsa lelke

Ellentétben Waterhouse munkásságának nagy részével, A rózsa lelke nem egy jelenet egy híres vagy ősi szerelmes történetből. Helyette egy tanulmány egy nőről a kertben, és úgy gondolják, hogy Alfred Lord Tennyson munkáján alapulhat. A rózsa lelke akkor lett megfestve, mikor Waterhouse a kreatív érésében volt: egy művész megalapozott támogatókkal és nyilvánossággal egyaránt, aki követte az egyedi látásmódját miközben alkalmazkodott a modern elvekhez stílus tekintetében. Alaptípusában romantikus, mégis könnyedséggel és magabiztossággal kivitelezett. Az előző évszázad kirstálytiszta képét maga mögött hagyja. Waterhouse gyakran belevette a női érzékiség érzését, vagy a meztelen bőr formájában vagy egyszerűen egy finom megjelenéssel. Visszafogott szexualitás és vágyakozás a láthatatlan szerelem iránt kulcsfontosságú témák A rózsa lelkében. Waterhouse a képen szereplő nőt bármi nyilvánvaló szexualitás nélkül ábrázolja, de a helyzete a fal mellett és a törékeny keze a darabnak visszafogott érzéki tónust ad. Waterhouse női közül szűmos csapdába esett vagy be van börtönözve, és úgy tánik, hogy lenyűgözte az erőteljes, de mégis korlátozott nő ötlete. Lehet, hogy ez volt az amit ő megfigyelt életében a nyilvános életben szereplő nőknél. A rózsa lelke sem kivétel ez alól a téma alól, habár itt a nő téglafal előtt van bemutatva, mégis örömre lel a természeten keresztül és egy régvolt szerelem gondolatában.