Giovanni Battista Moroni
Az Egy szabó portréja című képet Giovanni Battista Moroni művész festette 1570 körül, karrierje vége felé. Giovanni Battista Moroni egy olasz késő reneszánsz kori festő volt, leginkább portréiról és oltárképeiről ismert. Ez a portré egy szabót mutat be (vagy inkább egy kelmékkel kereskedő személyt), aki egy munkapad előtt áll, amelyen egy sötét ruhadarab fekszik. A szabó egy ollót tart jobb kezében és a ruhaneműt bal kezében. Arca és átható tekintete a néző felé fordul, ami azt a benyomást kelti, hogy a szabó tevékenységét megszakította a néző jelenléte.
Mi az igazán különleges ebben a portréban? A festés minősége mindenképp magas: a szabó ruházatát magasfokú precizitással festették meg és a meleg színek egyfajta intimitást kölcsönöznek a portrénak. Ráadásul a portré nagyon realisztikus is: a modell tekintete rendkívül kifejező és munka közben van ábrázolva, mintha Moroni úgy akarta volna megjeleníteni a szabót, ahogy valójában volt. Ez jellemző Moroni munkáira: a művész sok esetben "természetből" ábrázolta témáit, vagyis életszerű portrékat készített, amik természetes módon mutatták be a modellt.
Bármilyen fontosak is, egyik fentebb említett jellemző sem teszi a portrét azonban valóban kiemelkedővé. A különleges dolog ebben a portréban a témaválasztása: egy szabó! Eddig a pontig a legtöbb festő csak az arisztokrácia tagjait, az egyházi, társadalmi és gazdasági elit tagjait jelenítették meg. Ez az egyik első portré a nyugati művészetben, ahol egy munkásosztálybeli személyt festettek meg, ugyanazzal a méltósággal, melyet a társadalmi elit tagjai élveztek. A szabó viszonylag jómódú - ezt elegáns és kifinomult ruházatából, valamint a jobb kezén lévő, rubinnal díszített aranygyűrűből találhatjuk ki - és magabiztosnak, valamint büszkének tűnik szakmájával kapcsolatban, legalábbis tekintete, tartása és megjelenése ezt az érzést közvetíti a nézőnek: ám mégis, ez egy nagyon szokatlan témaválasztás egy művész számára.
Bár viszonylag elismert volt élete során, Moroni nem élvezte azt a széleskörű elismerést, melyet valószínűleg megérdemelt volna. A hagyomány szerint ez leginkább annak köszönhető, hogy Giorgio Vasari (az első olasz művészettörténész és "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete" című mű írója) nem utazott el Bergamoba, ahol Moroni legtöbb festménye megtalálható, így Moroni nem került be Vasari könyvébe, ami negatívan hatott Moroni későbbi ismertségére. Bár kisebb mértékben, de Moroni sorsa bizonyos módon Cravaggioéra emlékeztet: siker a művész élete során, feledésbe merülés a művész halála után, majd megújult érdeklődés és kritikai, valamint nyilvános elismerés évszázadokkal később. Mintha a véletlen (pl. a Vasari általi kihagyás) és a változó divatok illetve ízlések a művészetben valahogy gúnyt űznének velünk, amíg ezeket a művészeket nem láthatjuk tökéletesen friss szemmel.
Lara