Út Vétheuil-ba

A francia impresszionalizmus kiemelkedő művésze, Claude Monet, mindenekelőtt tájfestő volt, aki páratlan hozzáértéssel festette meg a fényhatásokat. Párizsban született, Normandiában nőtt fel és Eugène Boudin és Johan Barthold Jongkind segítségével tanulta meg a kinti művészetet. Míg az 1870-es évek nagy részét Párizstól nyugatra, a Szajna melletti Argenteuil-ben töltötte,1878-ban nyugatabbra költözött Vétheuil-ba, ahol alig több, mint három évig élt. A gazdasági nehézségek ideje volt ez Monet számára, mikor feleségével, Camille-lal és kisfiukkal együtt közös háztartásban éltek a Hochedé családdal. Közös házuk a Vétheuil felé vezető főúton volt, melyet Monet is ábrázol ezen a festményen. Monet öt képet festett a Vétheuil felé vezető útról La Roche Guyon irányából, ezek közül ez az utolsó. A kapcsolódó kompozíciók közül három a havas téli utat mutatja be, példaként szolgálnak Monet híres effets de neige-re. Ez a mű az utat ősszel ábrázolja. A művész színes palettája a mélységbe húzódó út köré szerveződik egy távlati ponton, klasszikus tájkompozíció. Ezt a festményt Duncan Phillips fiatal férfiként szerezte meg és a gyűjteménye része volt, mikor Phillips 1921-ben megnyitotta kapuját a nagyközönség előtt. Felismerte Monet jelentőségét amerikai festők egész generációja számára, akik Giverny-be mentek, hogy a francia impresszionalizmust tanulmányozzák a kültéri fény és táj nagy mesterével. Ahogy állítólag Monet egyszer mondta, miközben a háza előtt állt és körbeintett: “Ez az én műtermem!”