A lázadó angyalok bukása az ellenreformáció legnagyobb témája. Ez egy olyan téma, amely lehetővé tette a konfliktusban lévő egyház számára, hogy propagandáját az eretnekség minden formája elleni küzdelem formájában mutassa be. A küzdő angyal témája ugyanakkor a fény diadalát is szimbolizálta a sötétség hatalmainak lázadása felett – lehetőséget adva a festőnek egy jelentéssel megtöltött chiaroscuro megalkotására, amelyben a menny és a pokol, a boldogok tömjénje és az elkárhozottak kénköve egy rendkívül zárt térben kontrasztot alkot, feszültség ívét hozva létre, amelyen belül a lovagszerű angyal kitárja széles szárnyait, és a győzelem elsöprő mozdulatával hadonászik kardjával.
Giordano viszonylag kevés figurával állítja be a helyszínt összehasonlítva mondjuk Rubens Nagy utolsó ítéletével. Mély aranyfény háttér előtt az arkangyal szinte balettszerű mozdulattal egyensúlyoz Lucifer nehéz mellén, szolgái egy csoportja közé fonódva, szögletes és denevérszerű szárnyai átvágják a pokol tüzének ködös sfumóját. Ami első pillantásra ennyire drámainak tűnik, az valójában nem a küzdelem mint olyan ábrázolása. Mihály arkangyal nem a pokol alakjait támadja kardjával, hanem jelként tartja a magasba, mintha puszta megjelenése elegendő lenne ahhoz, hogy Sátánt és követőit örök kárhozatba sodorja.
Ez Juliának, a Kunsthistorisches Museum nagy rajongójának szól, boldog 40. születésnapot!
Kedves olvasónk! Szükségünk van a segítségedre a DailyArt jobbá tételéhez és egy új Android-verzió létrehozásához – 20 000 dollárra van szükségünk. Itt található a link, ahol további információt találhatsz a közösségi finanszírozásunkról. Köszönjük <3