A megvakított alak olyan erővel rohan a néző felé, hogy félő, darabokra töri a képet. Sámson rémületét hősies meztelensége, megkeseredett véres arca és köveket törni képes keze fejezi ki. A középkor óta lángra lobbantotta a művészek fantáziáját az „Isten kiválasztottja” fogalma, aki hatalmasan magasodott más emberi lények fölé: Krisztus előképeként, Herkules ellenpárjaként és tragikus hősként, aki korlátlan érzékiségéért látásával fizet. A megvakított Sámson Corinth harmadik és egyben utolsó feldolgozása ebben a témában. Reagálva az 1911 decemberében a művész életét veszélyeztető agyvérzésre teljesen kilép műfajának hagyományos határaiból, és végre lerázza magáról a varázslatot, melyet Rembrandt korábbi példái szőttek. A kiszabadulás küszöbön álló, Sámsont és ellenségeit egyaránt elpusztító víziójában a festmény élet-halál drámájává válik.
A megvakított Sámson
olaj, vászon • 105.0 x 130.0 cm
-
Lovis Corinth