A kígyószelidítő

Rousseau, aki autodidakta volt és élete későbbi szakaszában kezdett festeni, nagyon keveset utazott. Esőerdőinek többségét a Természettudományi Múzeumban és a párizsi botanikai kertek zöldházaiban készítette. Mint Roussel az ő Impressions d'Afrique című művében, Rousseau is Párizsban élte ki egzotikus álmait. A kígyószelídítővel kapcsolatban minden új: először is a téma, egy fekete Éva egy nyugtalanító Édenkertben, aki olyan ijesztően szelídít egy kígyót, mint amennyire csábító az állat a Teremtés könyvében. Azután a stílus: az élénk, tömör színek, hátulról megvilágítva, egy Magritte féle festő színeit előhívva, olyan rajzolással, ami egyszerre pontos és naiv, és egy vertikális kompozícióval, ami aszimmetriájában innovatív. Az emberalak, az állatok és a furcsa növényvilág ugyanazzal az aprólékos gonddal lettek megfestve. Ez a nő megszelídíti a vadvilágot, vagy inkább egy különös csendbe dermeszti. Ennek a vászonnak a fantasztikus világa a szürrealizmus előhírnöke.