1887 és 1900 között Rippl-Rónai József Franciaországban élt. Öreganyám című festményére felfigyelve hívta őt meg körébe a Revue Blanche folyóirat modern szellemiségű művésztársasága. E mű kapcsán került kapcsolatba a Nabikkal, azzal a művészcsoporttal is, amelynek kiállításain azután rendszeresen részt vett. A művész „fekete korszaknak” nevezte az 1890-es évekre összpontosuló színredukciós periódusát. „A fekete és a szürke szín akkor nagyon érdekelt, izgatott a kérdés, hogy mit és hogyan lehet velök művészileg megoldani” ― írta.
Visszafogott, komor kolorit, síkszerű ábrázolás és erős kontúrvonalazás jellemzi az ekkor Párizsban készült dekoratív képeket. Látásmódját részben a francia fővárosban alkotó amerikai festőművész, James McNeill Whistler alakította, akiről életrajzi művében is írt. Whistler egy színtónusban tartott, keskeny, nyújtott formátumú festményeinek nyomán nőalakok egész sora kelt életre Rippl-Rónai vásznain.
A mai, Kalitkás nő című képen dekoratív szecessziós hullámvonalak ölelik körül a feketébe öltözött légies nőalakot. A sötét háttérből izgalmas ellenpontként világít elő a modell síkban formált, sápadt profilja és kalitkát tartó kézfeje. Egyalakos képeihez hasonlóan itt is kevés utalás történik a környezetre, az enteriőrt csak a finom rajzolatú, íves támlájú kanapé és a halványan körvonalazódó szék jelzi.
Holnap találkozunk!