Kleopátra szolgálója

Théodore Chassériau (1819-1856) a XIX. század kiemelkedő festője volt. Ingres tanítványa volt, aki a "festészet Napóleonjának" nevezte. Leginkább mitológiai és vallási jeleneteiről, valamint Delacroix stílusában készült orientalista képeiről híres, amelyeket algériai utazása ihletett. A hírnevet és elismerést keresve Chassériau alig 17 évesen vett részt első Szalonján.

A Kleopátra szolgálója című festménye 1845-ben készült. A Kleopátra halála című nagyobb kompozíció része volt. Ezt a festményt a Szalon még ugyanabban az évben elutasította, ami arra késztette Chassériau-t, hogy a kép egy részét megsemmisítse, de szerencsére a szolgáló részlete megmaradt. Ez a töredék kiemeli a szolgáló szerepét abban a tragédiában, amelynek középpontjában általában csak maga Kleopátra áll. Chassériau közel állt a színházi világhoz, a szolgáló gesztusában is ennek hatását láthatjuk. Ahogy a szomorúság vagy az ijedtség jeleként a szájához szorítja a kezét, tipikus jellemzője a romantika stílusának, amelyet Chassériau a késői korszakában alkalmazott.

Figyeljük meg a nő szemében megjelenő könnycseppet is, amely a művész tehetségéről tanúskodik. Théophile Gautier méltatta ezt a művet, és úgy jellemezte, mint "egy Pompeji falaiból vett freskót". Az egész festményt William Shakespeare Antonius és Kleopátra című műve ihlette.

- Tony Goupil