Ángel della Valle
Malónnak nevezik a mapuche bandák spanyol, chilei és argentin területekre irányuló portyázásait a 17-19. század között, valamint a rivális mapuche csoportok elleni támadásokat. Juan Ignacio Molina a malónt a mapuche nép körében az igazságszolgáltatás eszközeként írta le: "A sértett család gyakran magára vállalja a jogot, hogy üldözze a támadót vagy annak rokonait és megbüntesse őket. Ebből a visszaélésből származnak a joggyakorlatukban oly sokat használt elnevezések és megkülönböztetések .... Ez a nép, erőszakra való hajlama ellenére magánvitáiban ritkán használ fegyvert, inkább ököllel vagy bunkóval dönti el azokat."
A spanyolok elleni taktikaként a malón, amelyet olyan vezetők, mint Lientur, vezettek be, több lovas mapuche harcos gyors meglepetésszerű támadásából állt a fehér (huinca) lakosság, a haciendák, települések és erődítmények ellen Chilében és Argentínában, azzal a céllal, hogy lovakat, marhákat, élelmiszert és foglyokat, gyakran fiatal nőket szerezzenek. A taktika hatékonysága abban rejlett, hogy a hivatalos parancs nélküli gyors támadás nem hagyott elegendő időt a védelem megszervezésére, és olyan feldúlt lakosságot hagyott maga után, amely nem volt képes megtorlásra vagy üldözésre.
Chilében a spanyolok egy erődrendszerrel, a La Fronterával válaszoltak, amelyet egy állandó hadsereg állított helyőrségbe, amely a Bio Bio folyó mentén járőrözött a határon. Argentínában, ahol a 19. században a mapuchok feldúlták a déli határt, a kormány válaszul fából épített előőrsöket és esetenként erődöket épített, például a Fortaleza Protectora Argentinát és a Zanja de Alsinát, egy több száz kilométeres árkot a Pampákon keresztül, hogy megnehezítse a betöréseket. Végül az argentin kormány az 1870-es évek végén a sivatag meghódítása során betört a Mapuche területére és sikeresen meg is hódította azt a kormánynak az ország őslakos népeinek kiirtására irányuló erőfeszítései részeként. Szerencsére a mapuche és más őslakos népek ellenálltak ezeknek a kísérleteknek és máig fennmaradtak.
Ángel della Valle olasz bevándorló családban született Buenos Airesben 1852-ben. Már korán megmutatkozott a művészet iránti hajlama és bár apja 1871-ben meghalt, a következő évben anyja beleegyezésével Olaszországba utazhatott, ahol Antonio Ciserinél tanult Firenzében. 1883-ban visszatért Argentínába, műhelyt nyitott a családi házban, és hamarosan kapcsolatba került egy művészcsoporttal, akik később az El Ateneo nevű művészeti szalon alapítói lettek, amelybe írók és zenészek is bekapcsolódtak. 1893-ban ez a csoport indította el Argentína első rendszeres művészeti kiállításait.
Della Valle legjobb műveinek azokat tartják, amelyek a vidéket, a gauchókat és az egyszerű emberek mindennapi életének jeleneteit ábrázolják. 1892-ben készítette talán leghíresebb festményét, A Malón visszatérését. A következő évben a chicagói Kolumbiai Világkiállítás argentin pavilonjában állították ki.
Ha érdekli a latin-amerikai művészet, ajánljuk figyelmébe a "Mexikó történetének felfedezése a "nagy hármas" falfestményeiben" című cikket.