Hol volt, hol nem volt... volt egyszer a 16. századi Brazíliában egy törzs: a Tupinambák. Élt köztük egy szépséges bennszülött lány, akit Moemának hívtak. Egy napon a tenger a partra vetett egy hajótörött tengerészt, Diogót. Európából érkezett. A bennszülöttek hamar a bizalmukba fogadták, és a fiú Moema szívét is meghódította. A fiatalok fülig szerelmesek lettek egymásba, és boldogan éltek. Itt véget is érhetne a mese – de nem ez történt. Nem sokkal később Diogo megismerkedett Paraguaçuval a szomszédos törzsből, szerelmes lett a lányba – és elhagyta Moemát. Amikor aztán egy hajó érkezett és Diogónak alkalma nyílt végre hazatérni Európába, új kedvesét, Paraguaçut vitte magával. Moema a távozó hajó után vetette magát, úszás közben Diogo nevét kiabálta, de a hajó eltűnt a látóhatáron. Elkeseredetten és vesztesként megadta magát sorsának, elmerült a vízben. A történet Santa Rita Durão 1871-es eposzán, a Caramurun alapul.
Victor Meirelles (1832-1903) festői tevékenysége mellett a brazil Császári Szépművészeti Akadémia (Academia Imperial de Belas Artes) népszerű tanára is volt. Festményén azt mutatja be, hogy mi történhetett Moemával a történet végén: élettelen testét ugyanott vetette partra a víz, ahol először találkozott Diogóval. A mű a brazil őslakosok hitvilágának idealizált bemutatása.
- Rute Ferreira