Mai trompe-l'œil ("szemfényvesztő") festményünk, amely egy vigyorgó fiút ábrázol, amint egy vásznat átszakítva néz felénk, valószínűleg a festészetet akarja lejáratni a fényképezéssel szemben, állást foglalva a XIX. század második felében fellángoló vitában, amely afelett tört ki, hogy melyik technika eredményez élethűbb műveket. A festmény tréfája – amelyben egy fiú egy festett vásznon keresztül tör át, amelynek hátuljára az van írva, hogy Ressemblance Garantie, vagyis "garantált hasonlóság" – összetett, és a mindkét médiumban jelen levő mimészisz trükkösségére játszik rá. A korai portréfotográfusok a garantált hasonlóságot mint szlogent hangoztatták, hogy minél többen vegyék igénybe szolgáltatásaikat, segítségül hívva a fényképezés közvetlen és látszólag teljesen objektív tudományát a közvetett és szubjektív festészettel szemben. A fiú, aki egy ecsetnek kinéző tárgyat tart a jobb kezében, úgy mosolyog ránk, mintha azt mondaná: "Valódi vagyok."
Ilyen tréfát csak egy igen képzett festő lehetett képes megfesteni! Kár, hogy nem tudjuk, ki lehetett az alkotó!
Ui.: Az optikai illúziók már évszázadok óta színesítik a művészetet. Ezen a linken megismerheted, hogyan igyekeztek becsapni nézőiket a művészek a történelem során.
Uui.: Ha te is szereted ezeket a váratlan remekműveket, nézd meg 2023-as naptárainkat! Nem fogsz csalódni. ;)