Nicolas Régnier
Ez a szórakoztatóan trágár jelenet egy tableau vivantként (élőkép) bontakozi ki, jelentős testi és érzelmi jelenléttel rendelkező szereplőkkel, az életből festve, és a művész elsötétített műtermében elhelyezve. Egy incselkedő fiatal prostituált épp arra készül, hogy megtréfáljon egy szerencselovagot, aki egy római kocsmában eltöltött mértéktelen éjszaka után elszundított egy kártyajáték közben. Az alakokat pillanatnyilag egy fénysugár világítja meg, az árnyékok játéka tovább fokozza a drámai érzetet. Gesztusok és pillantások néma műsora - melyek a komikus színész széles repertoárját tükrözik - meséli el a történetet. Az alvó férfi nemsokára megtanulja a leckét - megégeti majd az orra alá tartott, felcsavart dohány égő vége. Ez a tett tele van erotikával. A csendet követelő, mutató gesztussal a tréfát űző nő invitálja a nézőt, hogy legyen bűnrészes a mit sem sejtő áldozat ostobaságának kicsúfolásában.
A kortárs nézők felismerhették a karaktereket, mint népszerű színházi darabok és pikareszk regények sztereotipikus alakjai. A zsoldosokat a túlzás fölényeskedő megtestesüléseiként, butaságukról hírhedten, gyakran tékozló körülmények között ábrázolták. A karikatúrákig fokozott nyílt cselekvéseket és karaktereket elfogadhatónak tartották az alacsony státuszú személyekre vonatkozóan, komikus, moralizáló módon. Az illúziós mutatványoktól elragadtatva, mint az elszakadt kártya, vagy a megolvadt viasz, szemünket elcsábítja Régnier ügyessége, mellyel látszólag életre kelti a jelenetet.
A mai művet a stockholmi Nemzeti Múzeumnak köszönhetően mutatjuk be :)