Giulio Romano
"Nápoly alkirálynéjának" ezt a portréját Bibbiena bíboros rendelte meg Raffaellótól 1518-ban X. Leó pápa megbízásából I. Ferenc francia király számára, aki gyűjtötte a gyönyörű nők portréit. Pierre de Bourdeille, seigneur de Brantôme Giovanna d'Aragonára (1502 – 1575) utalt a leírásban, egy 1997-es tanulmány kimutatta, hogy a mű tárgya inkább Isabel de Requesens, Ramón de Cardona felesége volt, aki 1509 és 1522 között volt Nápoly alkirálya.
Vasari szerint Raffaelló Giulio Romanót, egy fiatal tanítványát küldte Nápolyba, hogy az arc kivételével fesse meg a portrét, amiért Raffaello volt a felelős; bizonyító erejű dokumentumok maradtak fenn erról Raffaelló tollából, megerősítve Giulio Romano munkáját ezen a megbízáson. Az arc azonban megváltozott; ellenkező esetben Vasari leírása egy másik portréra is vonatkozhat, melyet Giulio Romanónak és Raffaellónak tulajdonítanak: Aragóniai Izabella Mona Lisa szerepében, mely Aragóniai Izabellát (más néven Nápolyi Izabellát), Milánó hercegnőjét ábrázolja. A vélemények megoszlanak arról, hogy ki készítette el a rajzokat a Doña Isabel de Requesens portréjához, melyeket valószínűleg újra felhasználtak Aragóniai Izabella képéhez; Luitpold Dussler a festményt teljes egészében Giulio Romano munkájának tekintette. Mindazonáltal jelenleg úgy véljük, hogy mindkettő portrét Raffaelló tervei szerint készítették el, és a két festményt “Raffaello Giocondájaként” emlegetik, a Leonardo Mona Lisájára (más néven La Gioconda) való vizuális utalások miatt, mely festmény már I. Ferenc gyűjteményében volt. Az is lehetséges, hogy Aragóniai Izabella portréja másolat; az azt őrző galéria, a római Doria Pamphilj Galéria Raffaelló "nyomán" jegyzi.