Niko Pirosmani
Niko Pirosmani (1862–1918) élete nagyon nehéz volt. Szegény, de szeretetteljes gazdálkodó családba született 1862-ben a Georgia állambeli Mirzaanyban. Pirosmani problémái akkor kezdődtek el igazán, amikor nagyon fiatalon elárvult és a nővéréhez költöztették Tbiliszibe. Ő nem sokkal ezután kolerában hunyt el, így Pirosmani egy gazdagabb család szolgálatába állt, ahol különféle háztartási feladatokat látott el. Itt tanult meg írni és olvasni, és, még gyerekként festeni.
Egy másik család következett, de az ott tartózkodása rövid lett, mert tinédzserként beleszeretett a háziasszonyába, ami a korkülönbség és a társadalmi helyzet miatt nem volt elfogadható, így távozni kényszerült. Rövid időre megpróbálta létrehozni saját cégtáblaíró vállalkozását, de kudarcot vallott, elvesztette műhelyét és kevés pénzét. Ezt követően különféle ideiglenes munkákat vállalt, mint házfestés, pásztorkodás, kalauz is volt, de nem volt hol laknia, fizetésként gyakran kenyeret, bort és művészeti alapanyagokat kapott. Ha szerencséje volt, időnként bérelt egy kis szobát egy pincében, vagy lépcsők alatt.
Pirosmanit 1910-1912 körül Ilia Zdanevich, egy grúz-francia művész és író fedezte fel. Zdanevich elég lelkes volt Pirosmani festményéért ahhoz, hogy 1913-ban egy cikket írjon róla “Egy született művész” címmel, mely a Zakavkazskaia Rech nevű moszkvai lapban jelent meg. Ez egy kis elismerést hozott neki, és négy alkotását ezt követően egy autodidakta művészek számára rendezett moszkvai kiállításon mutatták be, a kritikusok kedvevően fogadták. Néhány évvel később Pirosmani meghívást kapott, hogy csatlakozzon a Grúz Festők Társaságához; nem találta helyét a többi tag között, egyikük azonban még karikatúra formájában is kigúnyolta. Könnyű elfelejteni, hogy e szerény sikerek ellenére Pirosmani még mindig nyomorult körülmények között élt. Sajnos soha nem ajánlottak fel segítséget a számára, nyilvánvaló tehetsége ellenére alultápláltság és májelégtelenség következtében halt meg.
Pirosmani művészete naív és egyenes. Késztetést érzett a természet megörökítésére, úgy ahogyan ő látta, ő volt az egyetlen grúz állatfestő. Egyszerű és őszinte ember- és állatábrázolása talán annak az eredménye, ahogy gyermekkorában megtanult festeni. Nem kapott formális oktatást—és természetesen semmilyen finanszírozást sem—így stílusa beépült egy olyan világba, melyet fiatal fiúként ismert és amely egész életében vele maradt. Festményeinek ugyanolyan varázslata van, mint néhány gyermekillusztrációnak, szinte mesebeli minőség, kivéve persze, hogy amikor Pirosmani nehéz és tragikus életének valóságát látjuk, nagy szomorúságot és pátoszt találunk bennük.
- Sarah Mills