A rohamosztag gáztámadás közben

Otto Dix Der Krieg (A háború) című monumentális portfóliója, amely tíz évvel az első világháború kitörése után jelent meg, sem magát a konfliktust, sem annak katonáit nem dicsőíti, hanem ötven, kíméletlenül szemléletes képen mutatja be a szörnyű valóságot – egy olyan ember szemén keresztül, aki maga is ott volt. Dix, aki tüzérként szolgált a somme-i lövészárkokban és a keleti fronton, a harcok utóhatásaira összpontosított: halott, haldokló és tüzérségi sokkos katonákra, a szétbombázott tájakra, és a sírokra.

A pontos helyeket és dátumokat tartalmazó címek a dokumentumértékű hitelesség érzetét keltik. Dix nem készített jegyzeteket háborús vázlatfüzeteibe; ezek a rémálomszerű jelenetek a csatákról szóló emlékein, fényképeken (köztük számos, a háború idején cenzúrázott fényképen) és katakombalátogatásain alapulnak. Dix számára ezek a nyomatok az ördögűzés funkcióját látták el. Kiadója, Karl Nierendorf Berlinben egy pacifista szervezet, a Never Again War (Soha többé háború) segítségével terjesztette a portfóliót egész Németországban, bár maga Dix kételkedett abban, hogy nyomatai bármilyen hatással lehetnének a jövőbeli háborúkra. Az intenzív reklám ellenére Nierendorf a hetven darabos kiadásból csupán egyetlen teljes portfóliót adott el.