A lámpa

Alina Szapocznikow 1967-es Lámpa című alkotásának legmarkánsabb eleme a női ajkak. A szobor saját testének színezett poliészterből és műanyagból készült öntvénye. A tárgy funkcionális rendeltetését ironikus zárójelbe tette azáltal, hogy rendkívül intim, organikus formával ruházta fel. A szobor belsejébe rejtett izzó skarlátvörösre színezi az ajkakat, ami az enyhén jobbra dőlő fejjel és az alig látható, csukott szemmel együtt érzékiségre és erotikára utal.

Az arcnak csak az alsó részét láthatjuk, amely szétfolyó rákos daganatra emlékeztető, alaktalan masszává olvad - ez Szapocznikow kései munkásságának állandó témája. A Lámpa sorozatot a művésznő nagyjából akkoriban alkotta, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála. Az ebből az időszakból származó más művekhez hasonlóan ezek is az emberi test darabokra töréséről és szétbomlásáról szóló narratívát foglalják magukban. Egyszerre láthatjuk benne a súlyosbodó betegség feljegyzését és a második világháború visszhangját, amelyről Szapocznikow soha nem akart beszélni.

Alina Szapocznikow az egyik hőse a "A kamaszkor perspektívái" című kiállításnak, amely szeptember végéig tekinthető meg a katowicei Sziléziai Múzeumban. A kurátor, Anda Rottenberg a szobrász munkásságát Andrzej Wróblewski és Andrzej Wajda munkásságával állította párhuzamba. A három művészt összekötő élmény, hogy mindannyian a második világháború alatt élték meg kamaszkorukat, amely maradandó nyomot hagyott művészi érzékenységükben.

Paweł Świerczek

P.S. Itt egy másik női szobrász - Louise Nevelson - történetét olvashatjátok.