Vénusz

A mai festményt a Städel Múzeum jóvoltából mutatjuk be. Jó olvasást! :)

Vénusz a szerelem és szépség istennője. Klasszikus mitológiai alakként újra divatba jött a reneszánsz idején. Az idősebb Lucas Cranach, Luther Márton egy barátja, számos ábrázolást készített róla. A mi kis falemezünk attól különleges, hogy a festő figyelemre méltó módon demitologizálta Vénuszt - sem a szokásos Ámor, sem narratív kontextus nem kísérik.

Első látásra csak egy meztelen alakot látunk, de ez is kérdésekre ad okot. Az értékes kortárs hajdísze és nyakláncai magas társadalmi rangra engednek következtetni. Ugyanakkor az arisztokrácia tagjai nem festették volna le magukat meztelenül. Vénusz kecses pózban van, a fátyla (amely annyira átlátszó, hogy már majdnem láthatatlan) nem utolsó sorban a karok kecses mozgásának megkönnyítését szolgálja. Szintén érdemes megjegyezni azt, ahogy Cranach a fénnyel bánik.

Amíg a meztelen alak fényben fürdik, addig a háttér mögötte kozmikus és megmagyarázhatatlan sötétségbe süllyed. Ma már fotókról és színpadi díszletekről ismerősek számunkra ezek az effektusok. Cranach idejében ezt olyan szürreális légkörnek értelmezték volna, ami aligha hozható kapcsolatba egy földi lénnyel. Egy ilyen rejtélyes, csábító és bizalmas ábrázolás nagy valószínűséggel egy művészeti tárgyakat és érdekességeket tartalmazó szekrény számára készülhetett.

Ui.: Ha szeretnél Lucas Cranachhal különbségkeresős játékot játszani, kattints ide!