Bia de’ Medici

Agnolo Bronzino firenzei manierista festő a városállamot uraló, nagy hatalmú Medici család szolgálatában állt. Elsőként 1539-ben nyerte el támogatásukat, amikor bekerült azon festők közé, akiket megbíztak, hogy készítsék el a dekorációt I. Cosimo de' Medici és Toledói Eleonóra, a nápolyi alkirály lányának nagyszabású házasságkötésére. Ezután nem sokkal vált Bronzino a Medici herceg hivatalos udvari festőjévé, amely posztot karrierje végéig meg is tartotta. Portréi, amelyeket ma gyakran a fennkölt önteltség statikus és elegáns magasztalásaként jellemeznek, meghatározták az európai udvari portréfestészetet a következő évszázadra.

Mai portrénkon Biancát, vagyis a kicsi Biát láthatjuk, aki Cosimo herceg 1539-es házassága előtt született lánya volt.

1560-ban Simone Fortuna, II. Francesco Maria della Rovere toszkánai követe így írt egy levelében: Cosimónak "hercegségének első éveiben lánygyermeke született egy firenzei nemeshölgytől, akit Őexcellenciája nevében Bia névre kereszteltek. A hercegné pedig saját házában, szeretettel nevelte, mivel a gyermek még házasságuk előtt született." A kislányt tehát, ahogy ez akkoriban gyakran megesett, a pár törvényes gyerekeivel együtt nevelték, és Eleonóra, de még inkább nagyanyja, Maria Salviati feltétlen szeretetét élvezhette. Salviati különösen kedvelte Biát, és sok időt töltött vele.

Sajnos azonban öt éves kora körül, 1542 januárjának végén Bia hirtelen megbetegedett, és néhány héten belül meghalt.

A gyászoló herceg gipszből készíttetett halotti maszkot a gyermekének, amelyet az 1553-as Guardaroba leltár meg is említ. Ebben az iratban említik először Bronzino Biáról készített portréját is, amelyről később Giorgio Vasari is ír a festőről szóló életrajzában. Egyes kutatók felvetették, hogy Bronzino talán nem is életében festette meg a kislányt, hanem a maszkot használta modellként. Emiatt datálják a mű keletkezését 1542 és 1545 közé, amikor a művész Toledói Eleonórát is megfestette fiával, Giovanni Uffizivel. Azt a portrét – amely mai festményünkhöz hasonlóan az alakokat egy mélykék háttér elé helyezte, amely az arc körül világosabb árnyalatra vált – meg is találhatod az archívumunkban.

Nagyon szép keddet kívánok!

Ui.: Ezen a linken négy jelentős nő portréjáról olvashatsz, akiket szintén Agnolo Bronzino örökített meg.