Apollo és Diána

1598- ban ezen a napon született Gian Lorenzo Bernini, olasz szobrász és építész, valamint a barokk stílusú szobrászat egyik megteremtője.

Barnini a nagy isteneket, és mártír szenteket véste márványba, mint megannyi klasszikus stílusban dolgozó nagy szobrász tette előtte. De a mindenható alanyait emberi aspektusokkal ruházta fel, alakjaikba és kifejezéseikbe szenvedélyes érzelmeket és testi kényszereket faragott - valamint hatékonyan forradalmasította a háromdimenziós művészetet és a test ábrázolását.

Apollo és Diána (1622-25), sokak szerint Bernini első mesterműve, a római mitológiai mesének Ovid Metamorphosisának a csúcspontját ábrázolja. Azt mutatja, ahogy Apollo szerelmesen üldözi Diánát, aki elutasítja közeledését.  Amikor a lány apját hívja ( Peneus a folyó istene) segítségül, a helyzet megoldásaként varázslatosan fává változtatja a lányát. Bernini ábrázolásában, Apollo sürgetését és szenvedélyét ( melyet Ámor nyila szított) a szélfútta kendő ábrázolja, mely csak az ágyékát, és a feszült törzsét takarja, ahogy vágyakozóan Diána után nyúl. Diána ártatlanságát a szinte meztelen teste ragadja meg; félelmét a megfeszült kinyújtott karja és tátott szája; átalakulását pedig a haja ágakká és a lábujjai gyökerekké átváltozása.

A katolikus egyház egyes tagjai botrányosnak tartották a szobrot, míg mások (köztük Scipione Borghese bíboro, aki a szobor elkészítését rendelte) a legképzettebb valósághű ábrázolása volt az emberi testnek, amit valaha láttak.

Ui.: Nézd meg a listánkat 5 húsos szoborrol, amik akár életre is kelhetnek.