Egy gazdag terítékkel és változatos ételekkel megrakott asztal, amelyet damasztvászon terítő borít. A terítőn végigfutnak a hajtogatás négyszögletes ráncai, mintázatát pedig árnyékban és megvilágítva is láthatjuk. Ezt a drága vászont Németalföld déli részéről exportálták egész Európába, jelenléte így gazdagságot és igényességet mutat. A csendélet részletgazdagsága jellemző Clara Peetersre. A bádogedények, a művészi díszítésű, aranyozott kupa, a römer üvegpohár, a zsemle és az elegáns kés (valószínűleg esküvői ajándék lehet), csakúgy, mint a sótartó és a porcelántál mind-mind a festőnő visszatérő motívumai.
A sószórók évszázadokig az étkezőasztalok leginkább becsben tartott kellékei voltak, mivel a só ára az ipari kinyerési módszerek kidolgozása előtt roppant magas volt. Jelentőségét mutatja, hogy több nyelvben ma is fellelhető egyes, a pénzzel összefüggő szavakban (pl. az angol salary szó eredete a latin salarium, amely a sóval történő fizetséget jelentette az ókori Rómában; a magyar nyelvben egy másik, hasonlóan drága ételízesítő nevét használjuk, amikor azt mondjuk, valaminek borsos ára van). A só számos fontos felhasználási módja közül több kötődik Peeters csendéleteinek gyakori motívumaihoz: az értékes kristályt használták húsok és halak tartósítására, sajtkészítésnél és az olívabogyó feldolgozásánál.
Na kinek jött meg az étvágya?
Ui.: Clara Peeters egyike a holland aranykor leghíresebb női művészeinek.
Uui: Ezzel a fenséges festménnyel találkozhatsz új képeslapszettünkben is, amelynek témája: "Ételek és italok a művészetekben". :)