Hashiguchi Goyō
Folytatjuk különleges hónapunkat a Toledói Művészeti Múzeummal - élvezzétek! : )
Bár az Edo-korszak (1615-1868) gyönyörű nőket, szabadidős tevékenységeket és kabuki színészeket ábrázoló képei - az úgynevezett ukiyo-e (a lebegő világ képei) - a japán fametszetek legismertebb példái, a 20. század eleji képek technikai virtuozitásukban teljesen páratlanok. Megmutatják, hogy számos művész képes volt a nyugati hatásokat magába szívni, miközben megőrizte a japán grafika korábbi hagyományait. Hashiguchi Goyō például a Nő nyári ruhában című művében a japán ukiyo-e fametszetekre jellemző esztétikánál magasabb fokú, nyugati ihletésű realizmussal és térbeli volumennel dolgozza fel egy nő hagyományos, közvetlen ábrázolását az öltözködőasztala mellett.
Goyō 35 évesen már elismert művész volt, amikor első grafikáját a neves kiadóval, Watanabe Shōzaburōval készítette. Miután a nyomat nem felelt meg annak a minőségi szintnek, amelyet Goyō elvárt önnön munkájától, úgy döntött, hogy saját faragót és nyomdászt alkalmaz, és saját maga adja ki a nyomatokat. Ez lehetővé tette számára, hogy megőrizze a munkája feletti kontrollt, és olyan technikai színvonalat kövessen, amely magasabb, mint bármi, amit akkoriban Japánban gyártottak. Korán, 41 éves korában halt meg, három év alatt azonban mindössze tizenkét nyomatot készített.
Goyō modellje ezen a képen szeretője, Nakatani Tsuru, az oszakai Icho étterem pincérnője volt, akit egy tükör előtt térdelve ábrázol, miközben összehúzza áttetsző nyári köntösét, és a nézőre néz. Bár egy olyan időszakban készült, amikor a japán társadalomban a nőket érintő gyors változások veszélyeztették a külsőségekről és szerepekről alkotott hagyományos elképzeléseket, a kép mégis szinte összehozza a múltat és a jelent. A nő az ukiyo-e képekhez hasonlóan csábító szépség, mégis olyan jelenléttel és önuralommal rendelkezik, amely teljesen modernnek tűnik.
Ui.: Nézd meg a gyönyörű őszi holdat a japán fametszeteken itt. <3