Ezen a Hopper festményen egy férfit és nőt látunk asztalokkal elválasztva egy napfényes kávézóban. Ők ketten az egyedüli vendégek. Ami megfogta a festőt, az a bizonyos feszült pillanat, mielőtt az első puhatolózó érintkezés létrejön, és a mentális és érzelmi erőtér, ami két idegen között kialakulhat.
Emlékszel az Éjjeli baglyokra? Itt ugyanazt a történetet láthatjuk, csak éppen fordítva. Egy étkező és pultos helyett, egy kávézót látunk és senkit, aki vendégekre várna. Az éjjeli jelenet helyett fényesen süt a nap. Ahelyett, hogy kívülről néznénk befelé, most belülről látjuk a külvilágot. De a legfontosabb különbség, hogy míg az éjjeli baglyok látszólag közösen mentek étkezni, itt a vendégek a kávézóban idegenek. Az éles árnyék vonal a férfi és nő között nem lesz át lépve, hacsak valamelyikük nem kezdeményez.
Kellemes hétvégét!
u.i.: Edward Hopper elsajátította a magányos pillanatok elkapását és festményeken való megörökítését. Nézd meg őket itt!