Idő

Ez a kép a polgárháború nehéz évei alatt készült az összeomlott Orosz Birodalom területén. Egyértelműen az elkerülhetetlenség és a gyorsan közeledő káosz érzését közvetíti. A nő arca mindenfelé húzza a többi tárgyat: tehetetlen emberi alakokat, lovakat, síneket, rudakat és kerekeket. Ahogy a művész maga írta, a nő egy az útjáról letért vonaton utazik és voltaképpen megszemélyesítése egy országnak ami a semmi felé tart. A nő arca meglepően nyugodt, sőt közömbös, a közeledő káosz hipnotizálja. A jobb szeme a fekete tölcsér közepe, melyet figyelmeztető, élénk színek határolnak és széttöredeznek. A vonat mozgása a statikus formákat töredékekre bontja.  (A kinetikus művészet elvei alapján a jövőben a mozdulatlan és tökéletlen festményeket a dinamikus és tökéletes kamerák fogják helyettesíteni.)

A művész a Vremya (Idő) című valóságban is létező újság egy részletét ráfestette a képre, ami végül a mű címét is adta.

David Burliuk átélte az ismeretlenbe való utazás nehézségeit egy katasztrófával szembe nézve. 1918 telén, csodával határos módon elkerülte a halált Moszkvában, átszelte teljes Szibériát vonattal és egészen a Távol-Keletig utazott.

- Tatiana Adamenko

u.i.: Az I. világháború megváltoztatta a világot és a művészetre is kihatott. Tudj meg többet erről itt.